Másképp figyelem a természetet

Egy szeptemberi reggelen izgatottan indultunk az árpádtetői Erdészeti Erdei Iskolába. A terembe lépve nem éreztük, hogy megszűnt volna körülöttünk a természet, hiszen bútorzata fából készült, az asztalon lévő tálcában terméseket leveleket, a polcon erdeink rovarjait, kőzeteket, a falakon preparált állatokat, darázsfészket, szarvasagancsot láttunk. Rövid ismerkedés után ceruzát füzetet ragadtunk, s indultunk a természetbe vizsgálódni. Itt minden a tapasztalaton alapult: néztünk, tapintottunk, ízleltünk. Kerestük az összefüggéseket, miért hajlik le a fenyő ága, miért vastag és pici a fenyő levele? Megtudtuk azt is, hogy az úton heverő lábatlan gyík nem régen pusztulhatott el, mert még nem lepték el a rovarok. Szagoltunk cirtomillatú fenyőt. Vezetőnk Adorján Rita tanárnő időnként egy-egy mesével tette felejthetetlenné a látottakat: pl. a duglász fenyő tobozának pikkelylevelei miért hasonlítanak egérlábakhoz, egérfarkincához.

(A teljes szöveg...)

Versek, mesék

Iskola, iskola
sosem érünk már oda.
Az erdőben a tanterem
hatalmas és végtelen.
Ott látunk csak száz csodát
állatoknak otthonát.
Odvas fában madarat,
bokor alján kisnyulat.
S ahogy megyünk
látjuk ám,
kukucskál a napsugár,
fák között a köd szitál.
Friss levegő,
nyugalom,
hótakaró utadon.